Gabor Jenei

                      Rólam

                 



 

 




Ami eddig volt...

Nem tudom meddig is menjek vissza...
Talán életem egyik fordulópontja 20 éves koromban történt, mikor elindultam a nagyvilágba. Vonattal érkeztem Genovába, tele élettel, tele tervekkel, fiatalon. Ott kezdődott hét éven keresztül tartó végtelen utazásom a mediterrán tengeren, majd az Atlanti-ócánt átszelve a Karib-tengert jártam-keltem egy luxushajó fedélzetén. Felszolgáló voltam, habzsoltam a jelent. Lehajóztunk egészen Dél-Amerika csücskéig, Venezueláig, majd Argentínáig.
Latin amerika varázsa elragadott és öt évet töltöttem Peruban. Ott történt először, hogy úgy éreztem, le kell írnom, ami a fejemben motoszkál. Kisebb novellákat írtam, majd a kisebb novellák egy teljes regénnyé álltak össze. Az a regény utazásaim során elkallódott, sosem publikltam. Lehet, hogy még egyszer papírra vetem akkori fantáziám szüleményét, melynek akkor a Pangea nevet adtam.
2003-ban jöttem haza és találkoztam valakivel, aki értelmet adott az életemnek, akivel teljessé váltak a mindennapok. Elkezdtem ismét írni.
A legszorosabb kötelék egy rémálom részeként született meg, melyen napokig rágódtam. Azokat az álmokat, amiken agyalni szoktam, én nehéz álomnak hívom. Idő közben mindennapjaimban szerepet kapott még valaki, aki a semmiből érkezett és mára már kitölti az egész életemet. Ő a fiam.
Hogyha sorrendet kellene állítanom, kit és mit szeretek a legjobban, az első helyen felsorolnám mindazokat, akik közel állnak hozzám. Ugyancsak első helyen sorolnám minazt ami eddíg történt velem. Első helyen lenne a jelenem és a múltam egyszerre! Minden, ami ezután jön, az a másodlagos. Hiszen a jelenben élünk és álmodunk. Álmodunk éjszaka, miközben alszunk és álmodozunk nappal. Egy álom ez egész élet. De mi jön ezután? Valószínüleg tovább álmodunk...


gaborjenei.author@gmail.com