Gabor Jenei

                      Legfrissebb

                              



A legszorosabb kötelék

Éles sikoly hasított keresztül az éjszakán. Nem emberi sikoly volt – egy lélek segélykiáltása. Csak az hallhatta meg, aki időn és téren át arra ítéltetett egy átok nyomán, hogy hajdanvolt ikertestvérének, róla semmit sem tudva kelljen segítenie. A család lehet átok és áldás is, ennek is, annak is oka van. Laura szinte még gyermek, amikor meghallja az akkor még ismeretlen lélek kiáltását, amely kiragadja őt saját világából, és örökre megváltoztatja az életét. Lenka amikor segítségért kiált, nem tudja, milyen lavinát indít el vele. Nem sejti és talán nem is reméli, mégis egyszerre több válasz érkezik… De vajon elég egyetlen élet ahhoz, hogy helyrehozzák a múlt hibáit és lelkük megbékéljen?


A legszorosabb kötelék a kiadó honlapján >>>

A Líránál >>>

A Bookline-on >>>

Az Alexandránál >>>

A könyvkapunál >>>

A booker-nél >>>

A polc.hu-n >>>

A Seven Books-nál >>>

A Youtube-on >>>

Az álom, amiből a könyv született

Az álom úgy kezdődött, mint bármelyik. Egyszer csak ott voltam.
Egy mólón álltam, sós szél fújt a nyílt tenger felöl. Éjszaka volt, a telihold világította be az álmomat kísérteties fénnyel. A móló végénél egy lány kuporgott hálóingben, egész testében remegett, elindultam felé. Ő háttal ült nekem és hangtalanul sírt. Közben a haját birizgálta kezével és folyamatosan előre-hátra dülöngélt. Mikor már ott voltam mellette, akkor láttam, hogy mit is művel magával. A haját tépkedte folyamatosan, feje ragacsos volt már a vértől. Minden egyes tépésnél hallottam azt a nyálkás hangot, ami semmihez sem volt fogható, ilyenkor egy csomó haj vált le a fejéről, bőrének egy darabjával egyűtt. Az álomban oly ismerős légszomj tört rám, mellkasom nehéz lett, mintha satuba fognák. A lány felnézett rám és a hullámok közé dölt előre. A fekete víz egy pillanat alatt elnyelte, én utána ugrottam, de nem azért, hogy kimentsem. Azért ugrottam utána, hogy lássam mi történik vele. A víz alatt minden kék fényben úszott, a lány nyitott szemmel nézett engem a folyékony lebegés közben. Valaki ott termett hirtelen mögötte és tiszta erővel a móló egyik cölöpéhez kezdte verni a lány fejét. Ő fulldokolt és rémülten nézett, a sötét alakot nem lehetett kivenni mögötte. Aztán a lány nem mozdult többé. Mindenfelé lebegő végtagokkal és hajjal úszott a nyílt víz felé a víz alatt. Az idegen már nem volt ott.
Én pedig felébredtem...

Az első négy fejezet >>>